Versenyfutás Tajvanért – A távol-keleti konfliktus lehetséges vetületei

Hogyan tervezi az Egyesült Államok megvédeni “elsüllyeszthetetlen repülőgép-hordozóját”

Az Egyesült Államok és Kína viszonya az utóbbi időben jelentősen megromlott. A diplomáciai retorika eszkalálódott. A washingtoni politikusok kemény intézkedéseket követelnek. Katonai elemzők és szakértők különféle konfliktus-forgatókönyveket jósolnak. Legtöbbjük egyetért abban, hogy ez azért fog bekövetkezni, mert Kína úgy döntött, hogy erőszakkal olvasztja be Tajvant politikai rendszerébe.

Megjegyzendő, miszerint annak ellenére, hogy Kína a Donald Trump-kormány időszaka óta szerepel az Egyesült Államokat fenyegető főbb veszélyek listáján, a Kína elleni katonai megoldások kidolgozása jóval korábbra nyúlik vissza. Barack Obama idején, amikor Henry Kissinger és Zbigniew Brzezinski a G-2 vagy Chimerica álcája alatt aktívan kampányolt a Középső Birodalommal való barátságért, a Pentagon már a Kína elleni háború alternatíváin dolgozott.

Stratégiák Kína aktív megfékezésére

A Kína elleni háború legrégebbi és legspecifikusabb koncepcióját légi-tengeri csatának (“Air-Sea Battle”) nevezik. A koncepciót az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma mutatta be több mint egy évtizede, és a korábbi hasonló, a légi fölényt igazoló doktrínákon alapult. Például már 1992-ben a NATO szövetséges parancsnoka, James Stavridis admirális rámutatott az egyesített légi és egyéb erők létrehozásának fontosságára a győzelem biztosításához.

Ez a koncepció az Air-Sea Battle korábbi doktrínáján alapul, amelyet a 70-es és 80-as években az európai hadműveletek színterére fejlesztettek ki, hogy a NATO-erők szembeszállhassanak a Szovjetunióval. Mély támadásokon alapul, de a hidegháborús koncepcióval ellentétben az Air-Sea Battle átfogó műveleteket ír le mind az öt szférában (levegő, szárazföld, tenger, űr és kibertér), az előnyteremtés érdekében. Célja ezen koncepciónak az is, hogy saját magát ugyanezen területeken megvédje.

2011 végén az Egyesült Államok védelmi minisztere jóváhagyta az Air-Sea Battle koncepcióját, mint az amerikai fegyveres erők reformjának szükséges lépését, amelyre külön osztályt hoztak létre. Ennek a fogalomnak a hivatalos doktrínaként való bevezetése lehetővé tette egyes rendelkezések kritikai vizsgálatát, a tökéletesítés érdekében. Egyes szerzők különösen azt javasolták, hogy a Kína elleni katonai tervezést a kortárs kínai társadalomra tekintettel kell lefolytatni, ahol különféle belső problémák vannak: etnikai sokszínűség (több mint 50 kisebbség, köztük az ujgurok, tibetiek és mongolok a közelmúltban nem igazán értenek egyet a politikai központtal), a regionális szeparatizmus tendenciái, a gazdasági fejlődés egyensúlytalansága, különösen a tengerparti és a szárazföldi régiók között. Vagyis a hangsúly már Kína belső destabilizációján volt.

2013 óta ezen terv több frissítést is kapott Bejing kritikája mellett.

Ezzel egy időben egy Offshore Control stratégia is aktív fejlesztés alatt állt. Ez a rendelkezésre álló eszközök felhasználásán, valamint Kína tengertől való korlátozott megfosztásán alapul az első szigetláncon belül, ezzel korlátoznák tengerének és légterének védelmét a szigeteken belül. Ez megteremti a saját (USA) dominanciát a légi és tengeri térben a szigetláncon kívül. A kínai légtérbe való behatolást nem hajtották végre. Ezen akciók tilalmát úgy értelmezték, hogy csökkenteni kell a nukleáris eszkaláció lehetőségét, valamint elősegíteni a tárgyalások megkezdését és egy esetleges háború befejezését. Eszkaláció helyett ez a stratégia gazdasági megfojtást alkalmaz, hogy Kínát olyan szintre szegényítse, hogy maga is a háború lehető leggyorsabb befejezésére törekedjen.

Szigetláncok Kína előtt. Az USA érdeke, hogy felségterülete legalább az első szigetlánc határáig terjedjen.

Az akciókoncepció “tiltó” eleme tengeri tilalmi zónát hoz létre az első szigetláncon belül. Az Egyesült Államok domináns tengeralattjáró-erejét, aknáit és korlátozott légi eszközeit használja fel a zóna védelmére a bejövő hajók elsüllyesztésével.

A „védelmi” elem az Egyesült Államok katonai eszközeinek teljes körét vonná be azon szövetségesek védelmére, akik úgy döntenek, hogy aktívan segítik az Egyesült Államokat.

A felszíni flotta és a légierő távol esnének a kínai szárazföldtől, ami arra kényszerítené Kínát, hogy nagyobb távolságokban harcoljon, lehetővé téve az Egyesült Államok és a szövetséges erők számára, hogy saját területeik integrált légi-tengeri védelmének részeként csapjanak le.

Kína és USA szövetségesei a térségben. Afganisztán a kivonulás óta természetesen nem tekinthető amerikai támaszpontnak.

A „dominancia” hadjárati részt a legtöbb kínai eszköz hatókörén kívül hajtanák végre azáltal, hogy megtiltják a hajózást az indonéz szigetlánc mentén és Amerika nyugati partján. Ez légi, tengeri, szárazföldi és bérelt kereskedelmi platformok kombinációját foglalja magában a kínai gazdaság számára szükséges szupertankerek és konténerhajók elfogására és elterelésére.

Ez a két stratégia alapja az Egyesült Államok Kína elleni hadviselési megközelítésének, amelyet a körülmények változásai szerint alkalmaznak.

Lehetséges jövőbeli forgatókönyvek

Az amerikai hadsereg gondolatmenetének megértése érdekében érdemes fellapozni a közelmúltban megjelent „Crossing the Strait: China’s Military for War with Taiwan” című dokumentumot, amelyet az Egyesült Államok-beli Nemzetvédelmi Egyetem adott ki. Ebben számos szerző úgy jellemzi a Népi Felszabadító Hadsereg (kínai hadsereg – NFH) modernizációját, hogy „miközben a békés egyesülés kilátásai szűkülnek, Kína katonai megfélemlítési és hadviselési lehetőségeinek kínálata bővül. Rutinszerűbbé és változatosabbá vált a békeidőbeni fegyverzörgés, amely leginkább arra szolgál, hogy lebeszélje Tajvant a de jure függetlenség eléréséről.”

Úgy gondolják, hogy Tajvan lesz Peking hosszú távú prioritású célja, de a konkrét rövidtávú célok a változó körülményeknek megfelelően ingadoznak. A Kínai Népköztársaság (KNK) számításait a sziget kényszerítésével kapcsolatban az határozza meg, hogy Peking hogyan mérlegeli a költségeket, hasznokat és kockázatokat konkrét rövidtávú célokhoz képest. Ezek a becslések ennek megfelelően változni fognak az elkövetkező évtizedekben, a KNK jövőbeli pályájától függően.

A szerzők két fő megoldási lehetőséget javasolnak:

• összehangolt erőfeszítés Tajvan védelmi képességeinek javítására a KNK katonai lehetőségeivel kapcsolatos költségek és kockázatok növelésére összpontosítva. Ezeknek az erőfeszítéseknek a katonai képességek javítását célzó konkrét intézkedésekre kell összpontosítaniuk, nem pedig az Egyesült Államok Tajvannak nyújtott támogatásának szimbolikus intézkedéseire.
• befolyásolni a Kínai Kommunista Párt (KKP) vezetését, hogy támogassa a békés egyesülés lehetőségét.

Kína és Tajvan pozíciója a földrajzi térben.

A paradoxon az, hogy Kína maga is érdekelt a békés egyesülésben. Washingtonban azonban aligha lehet bízni atekintetben, hogy ez a folyamat összhangban van a céljaikkal. Ellenkező esetben nem provokálnák Kínát, és nem folytatnák Tajvan és a régió országainak militarizálását.

Ha katonai stratégiáról van szó, az Egyesült Államok több lehetőséget is mérlegel Kína Tajvan elleni fellépésére vonatkozóan:

• elszigetelés alkalmazása;
• a katonai felsőbbrendű pozíció fokozatos kialakítása;
• Kína adminisztratív ellenőrzésének kiterjesztése Tajvan légvédelmén belül és esetleg Tajvan néhány távoli szigetére;
• belpolitikai előnyök biztosítása;
• az Egyesült Államok megoldásának tesztelése.

Feltételezve, hogy a Népi Felszabadító Hadsereg a képességeinek teljes skáláját felhasználja a rakéta/légi csapásoktól, a tengeri blokádon és a kétéltű támadásokon át az információs műveletekig és a kibertámadásokig, az Egyesült Államok ennek megfelelően egy lehetséges válaszon gondolkodik.

Félig partizán hadviselés városi környezetben

Az amerikai hadsereg kiemelt figyelmet fordít az úgynevezett városi hadviselésre, melyre Kínának megvan a maga szinonimája – Chengshi Zozozhan (城市作战). Ezt a módszert a kínai katonai vezetők nem másként emlegetik, mint „egérverést a porcelánboltban” (瓷器店里打老鼠), vagyis olyasmit végrehajtani, ami nagyon nehéz, aminek súlyos következményei lehetnek, ezért nagyon óvatosan kell eljárni.

Az NFH városi hadviselésről szóló doktrinális szövegeinek alapos tanulmányozása után amerikai szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy vannak bizonyos hierarchikus jelentések, amelyek a városi hadviselés rendszerszintű megértéséhez kapcsolódnak. Tanulmányozták az Egyesült Államok fegyveres erőinek iraki és szíriai tapasztalatait.

A kínai városi hadviselésre válaszul az Egyesült Államok azt javasolja, hogy gondolják át a sziget katonai és polgári lakosságának felkészítését a honvédelemre. Előterjesztették az úgynevezett konform katonai terveket, az érzékelők és fegyverek funkcionalitásának integrálását a hadihajók és repülőgépek természetes kontúrjaiba, amely kiterjeszthető a városi tájtervezésre is.

A washingtoni Capitolium környékén állomásozó amerikai terrorelhárító egységek tapasztalatait fel lehetne használni erre a célra.

Egy másik javaslat a hagyományos lőszerek és kereskedelmi technológia alkalmazása. Amint azt a 2004-től 2011-ig tartó iraki koalíciós erők bebizonyították, a hagyományos katonai lőszerek szétszóródtak a konfliktus első napjaiban, a modern kiskereskedelmi elektronikai eszközökkel és a találékonysággal kombinálva segítettek az iraki ellenállásnak halálos és hatékony hadjáratot indítani az Egyesült Államok és szövetségesei ellen. Rögtönzött robbanószerkezeteket használtak a koalíció járműveinek megtámadására és a lesállásokban. Ennek megfelelően a Tajpej utcáin található motorkerékpár- és robogójavító műhelyek gyorsan újrahasznosíthatók katonai célokra.

Valószínű, hogy az Egyesült Államok már képzi Tajvanon az oktatókat, akik a felkelő hadműveleteket irányítanák. Az ilyen módszerek legalábbis összhangban vannak az Egyesült Államok különleges hadműveleti erőinek különleges hadviselésével. Tajvan pedig az Egyesült Államok Különleges Műveleti Parancsnokságának  Indo-Csendes-óceáni Felelősségi Területéhez (SOCPAC) tartozik.

SOCPAC műveleti területe

Szintén az USA katonai szakértői megfelelő információszerzést javasolnak, hogy azonosítsák azon egységeket, melyeket potenciálisan használni tudnának Kína legyőzéséhez. Különös figyelmet kell fordítani a partra szálló csapatokra, és arra, hogy tartalmaznak-e különleges erőket a városi hadviseléshez. Ez segít megjósolni, hogy a szigeten végzett műveletek elhúzódnak-e, megakadályozva ezzel a Kínai Népköztársaság Tajvan feletti szuverenitásának gyors elismerését.

Az Egyesült Államok szorosan figyelemmel kíséri Kína mozgósítási és logisztikai képességeit is, és úgy véli, hogy ezek meglehetősen hatékonyak. Ebben a tekintetben a tajvani hadseregnek azt ajánlják, hogy egyszerre több ellenintézkedés alkalmazásán gondolkodjanak. Először is javítaniuk kell a békeidőről háborús állapotra való átállási képességüket. Másodszor, erősíteniük kell a hírszerzési- és elemzési képességeiket, ezáltal kiterjeszthetik a figyelmeztetési időrést a létfontosságú információk megszerzésével a kínai hadsereg anyagi és szállítási mobilizációjával kapcsolatban. Harmadszor, szükségük van a nagy hatótávolságú precíziós irányítású csapásmérő fegyverrendszerek integrálására, hogy fokozzák Tajvan “egységes elnyomó hadviselés” (lianhe zhia zuojian, 联合制压作战) képességét az általános koncepciók alapján.

Ezen csapásmérő eszközöket ajánlott kiber- és információs hadviseléssel kombinálni, hogy támadásokat tudjanak indítani a Népi Felszabadító Hadsereg logisztikai, mozgósítási csomópontjai ellen, ezzel a harci ritmust megzavarva megragadni a stratégiai teret és időt. Ezek az intézkedések kihasználhatják az NFH logisztikai támogatásában és mozgósításában meglévő hiányosságokat. Az amerikaiak úgy vélik, ha az NFH gyors győzelmet akar a tajvani invázióban, akkor logisztikai támogatási és mozgósítási tervének zökkenőmentes működésére kell támaszkodnia. Következésképpen a tajvani hadsereg számára kritikus fontosságú lesz az NFH logisztikai és mozgósítási rendszereinek szabotálása a háború kezdetén; vagy talán az előkészítési szakaszban, amely magában foglalja a kínai területek szabotálását és a kibertámadásokat is.

Általános védelmi koncepció

2017-ben Tajvan akkori vezérkari főnöke, Li Ximin admirális egy új megközelítést javasolt Tajvan védelmében, az Általános Védelmi Koncepciót.

Ez lényegében egy aszimmetrikus stratégia, amely mobilitást, álcázást, rajzás taktikát és innovatív megközelítéseket alkalmaz, hogy megnehezítse az NFH azon képességét, hogy megtalálja és megsemmisítse a tajvani platformokat (célpontokat), különösen a konfliktus korai szakaszában. Mint minden ilyen koncepció, ez is a védelem előnyeinek maximalizálásán alapul, és célja az ellenség legyőzése a sebezhetőség pillanatában, nevezetesen, amikor az a part menti övezetben van. Így az Általános Védelmi Koncepció szerinti katonai akció első szakasza a saját fegyveres erők fenntartásából áll az NFH sziget elleni kezdeti támadása és blokádja során. A tajvani fegyveres erőknek nagyszámú kis mobil egységet kell reprezentálniuk, amelyek képesek a bázisok elhagyására, pozíciójuk elrejtésére, detektálásuk megnehezítésére. Aztán jön a mindent eldöntő ütközet a száz kilométeres part menti övezetben. Ennek kulcselemei az aknamezők és a hajók elleni cirkálórakéták; a víz alatti drónok, a légierő vagy a vízierő kiválóan felhasználható a sziget környékének elaknásítására. Amerikai katonai szakértők ezt a részét a „disznóstratégiának” nevezik. Tajvan már meg is fogalmazta kérését az USA felé a Quickstrike MK-64 tengeri aknák légi úton történő utánpótlására, ezzel lehetővé téve egy esetleges konfliktus kezdetén gyors bevetésüket.

Légi úton történő megindítása ezen akna egyik korábbi verziójának

Tajvanon szintén vannak II. világháborús érabeli MK-6 aknák, melyeket az USA-tól vásároltak és rendszeresen tesztelik megbízhatóságukat. Ezenkívül a Chung Shan Nemzetvédelmi Vállalat 2002 óta gyárt aknákat.

MK6 akna

Ami a rakétákat illeti, Tajvan jelenleg teherautóra szerelt Hsiung Feng hajó elleni rakétákkal rendelkezik, amelyeket félreeső helyeken el lehet rejteni annak érdekében, hogy ne érjék őket a kezdeti csapások, aztán a támadásoknál újra előhozhatóak, amikor a kínai hadsereg megkezdi átkelését a szoroson. A megtorló csapások elkerülése végett ezeknek azonnal helyzetet kell változtatniuk.

Hsiung Feng indítás pillanatában

Az Általános Védelmi Koncepció harmadik szakaszának célja az ellenség megsemmisítése a „parti zónában”, amely mintegy 40 kilométerre nyúlik el a tervezett partraszálló helyektől. Ebben a fázisban a tajvani haditengerészetnek aknákat kell elhelyeznie mély és sekély vízben egyaránt, a lehetséges leszállózónák közelében. Az automatizált, nagy sebességű aknatelepítő hajókból álló új flotta már készül erre a küldetésre, az első ilyen típusú hajót 2020 augusztusában bocsátották vízre. Ilyen berendezéseket különböző más osztályú hajókra is fel lehet szerelni. Az is ismert, hogy a tajvani hadierőhöz érkező korvettek is – melyeknek érkezésére a közeljövőben számítani lehet – fel lesznek szerelve ezen eszközökkel. Az aknamezők miatt az első inváziós hajók kénytelenek lesznek lassítani, majd kis gyorstámadó hajók és teherautókról indított hajóelhárító cirkálórakéta rajok csapnak le rájuk. Különösen fontos a jelentőségteljes NFH hajók kilövése, különös tekintettel az élőerőt szállító kétéltű rohamhajókra valamint a járműveket és páncélozott járműveket szállító gyorsreagálású hajókra.

Míg Tajvan nyugati partvonala igen lankás, lapos, addig a keleti partvonalat hegyek szegélyezik

Ezen szakasz sikeres teljesítéséhez Tajvannak jelentős lőszerkészlettel kell rendelkeznie, mivel a konfliktus során nehéz lesz a szövetségesektől származó utánpótlásra támaszkodni a sziget esetleges kínai-blokádja miatt. Emellett szükségük lesz elegendő létszámú személyzetre is. Valószínűleg ez az oka annak, hogy Tajvan tavaly év végén úgy döntött, hogy egy évre emeli a kötelező katonai szolgálat idejét. A katonai szolgálat 2024. január 1-től lesz általánosan kötelező.

Jelen pillanatban a modell megvalósításának fő megoldatlan problémája Tajvan stagnáló védelmi költségvetése, amely nem tud elegendő befektetést fenntartani sem az aszimmetrikus part menti védelemben, sem a hagyományos nagy hatótávolságú csapásmérő képességekben.

Ukrán tapasztalat és tágabb megközelítések

Amerikai szakértők az UAV-ok (pilóta nélküli repülőgépek) szerepét is megjegyzik az ukrajnai konfliktusban, ami arra utal, hogy az ilyen eszközöket kiemelten használnák egy esetleges tajvani háborúban. Úgy vélik, hogy a légierő képességeinek kombinációjára van szükség, ahol olyan  legénységgel rendelkező repülőgépeket és drónokat használnak majd, amelyek képesek lesznek a kínai fegyverrendszereket elérni annak érdekében, hogy gyorsan megsemmisítsék azokat. Csakhogy az Ukrajnában használtakkal ellentétben az Egyesült Államok Légierejének UAV-jainak nagyobb hatótávolságra, túlélhetőségre, autonómiára, valamint kifinomult érzékelőkre és hasznos teherre lesz szükségük ahhoz, hogy valódi kényszerítő hatást tudjanak elérni.

Ehhez egyensúlyba kell hozni a nagyszámú alacsony költségű drón gyártását az Egyesült Államok légierejének az indiai-csendes-óceáni térségben fennálló stratégiai és működési követelményeivel.

Végezetül, az Egyesült Államokban általános az a nézet, hogy Kína kombinált stratégiát fog alkalmazni Tajvannal kapcsolatban, amely a szürke zóna koncepciójába tartozik. Ezért a Pekinggel szembeni ellenállást nem lehet kizárólag politikai vagy katonai eszközökkel lebonyolítani.

Ezzel kapcsolatban az American Enterprise Institute szakértői azt javasolják, hogy az Egyesült Államok négy területen használja ki Kína sebezhetőségét.

1. Gazdasági: az USA Kínától való függésének csökkentése alternatív piacok keresésével;
2. Diplomáciai: Kína jogérvényesítő lépései elleni küzdelem a szövetségesek megerősítésével;
3. Katonai: katonai stabilitás kialakítása Ázsiában a kritikus védelmi képességekbe invesztálva. Ezáltal aláásni Kína erőfeszítéseit, hogy nyomást gyakoroljon a tajvani kormányra, és elriassza a Kínai Kommunista Pártot Tajvan megtámadásától;
4. Demokratikus: az emberi jogok Kína általi eróziója elleni küzdelem Ujgurisztánban, Tibetben, Hongkongban és máshol élő szimpatizánsok segítségével.

Itt az „Air-Sea Battle” stratégia új fejlesztését láthattuk. Ezért nem csak a tajvani hadiipari komplexumra, az amerikai fegyverszállításokra és Tajpej folyamatban lévő reformjaira kell figyelni, hanem más dimenziókra is, amelyek segítségével hibrid hadviselési eszközöket lehet alkalmazni Kína ellen.