Merre tovább Dél-Amerika?

Az elmúlt évet számos politikai vonatkozású esemény határozta meg a latin-amerikai országokban. A regionális szakértők gyakran használták a “rózsaszín hullámot” az elmúlt évek lehetséges baloldali válaszlépéseinek leírására. Rafael Correa volt elnök csapata elvesztette a választásokat Ecuadorban, bár nem maradéktalanul. Argentínában a peronistákat az extravagáns pénzember és az Egyesült Államok csodálója, Javier Milay győzte le. Ennek következtében ez az ország újabb válságba került. Az utcai tüntetések megrázták a nagyvárosokat, és az argentin peso az egyik legrosszabbul teljesítő valuta lett.

Luiz Inácio Lula da Silva Brazíliában és Gustavo Petro Kolumbiában nem sorolható a hagyományos baloldalhoz, annak ellenére, hogy baloldali nézeteket valló szavazókra apellálnak. Őket baloldali populistáknak lehetne nevezni, noha a jobboldaliakat gyakrabban vádolják populizmussal. Gabriel Borich Chilében progresszív reformokra szólított fel, miközben a hagyományos baloldalt bírálta, a kubai, venezuelai és nicaraguai kormányokat “elnyomó diktatúráknak” nevezte.

Pedro Castillo volt perui elnök nem felelt meg a baloldali elvárásoknak, beleértve az úgynevezett progresszívekét is. Társadalmi témákkal spekulált, és körülbelül egy évvel ezelőtt elvesztette a hatalmat, miután megpróbálta feloszlatni a kongresszust és kijárási tilalmat rendelt el. Az őt leváltó Dina Boluarte pedig nem tudta kezelni a válságot. A balközép Bernardo Arevalo idén megnyerte a guatemalai választásokat, és 2024. január 14-én lépett hivatalba.

Paraguayban továbbra is a jobboldal van hatalmon, és a 2023. áprilisi választásokat Santiago Peña, a Colorado párt képviselője nyerte. Ugyanezen párt képviselői szerezték meg a legtöbb helyet a szenátusban és a képviselőházban. Uruguayban politikai dinasztia uralkodik, a jelenlegi elnök Luis Lacaye Pau az 1990 és 1995 között hivatalban lévő korábbi elnök, Luis Alberto Lacaye fia. A Nemzeti Párt van hatalmon, amely a konzervativizmus, a kereszténydemokrácia és a szociálliberalizmus furcsa keverékét képviseli.

Ezért pontosabb lenne a globális és regionális folyamatok átértékelésére irányuló törekvésekről beszélni, amelyek célja az egyéni identitás megerősítése a különböző válságok, köztük az ideológiai válságok fényében. Az olyan kifejezések, mint a “rózsaszín hullám” vagy a balra tolódás nem megfelelőek a jelenség ábrázolására. És ez a megingás folytatódni fog.

El Salvadorban, Uruguayban és Mexikóban 2024-ben tartanak általános választásokat, míg Venezuelában elnökválasztást. Érdekes a helyzet El Salvadorban. A hivatalban lévő elnök, Naib Bukele nem indulhatott volna a második ciklusra, de a Legfelsőbb Bíróság segítségével talált egy jogi kiskaput – hosszabb szabadságra ment, és jelöltként tért vissza. A legfontosabbak természetesen a mexikói és a venezuelai választások. A rendelkezésre álló tények és a jelenlegi politikai folyamatok alapján úgy tűnik, hogy a folytonosság megmarad.

Ennek következményeit az északi szomszéd fogja megtapasztalni. A közép-amerikai migránsok karavánjai, valamint a fentanil, a kokain és más kábítószerek szállítmányai továbbra is áramlani fognak az Egyesült Államokba. Ez továbbra is alá fogja ásni Amerika gazdaságát, szociálpolitikáját és nemzetbiztonságát.

Pozitívum, hogy Kubában, Nicaraguában, Bolíviában (annak ellenére, hogy a Mozgalom a Szocializmus felé pártban a jelenlegi elnök, Luis Arce és a korábbi elnök, Evo Morales támogatói között szakadás történt) és Venezuelában folytatódik a kormányzás folyamatossága. Mindannyian az ALBA-szövetség tagjai, ellenzik az USA neoimperialista hegemóniáját, és aktívan fejlesztik kapcsolataikat Oroszországgal.

Miguel Diaz-Canel Bermudezt a kubai nemzetgyűlés újabb elnöki ciklusra erősítette meg. Ez hozzájárult a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez. Ebben az évben számos fontos megállapodást írtak alá Kubával. Oroszország segítségével kohászati üzemet indítottak a Szabadság-szigeten. Felújítják a vasutat, helyreállították a közvetlen légi közlekedést, és működőképessé vált a “Mir” kártya. Júniusban egy kubai delegáció látogatása során Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter több közös projektet jelentett be a katonai-műszaki együttműködés terén. Ezenfelül Oroszország segítséget nyújtott a kőolajtermékek szállításában.

Nicaragua aktívan együttműködik Oroszországgal az orvostudomány, az energia, a kommunikáció, az ipar, a kereskedelem és a biztonság területén. Decemberben Moszkvába látogatott Laureano Facundo Ortega Murillo, aki a nicaraguai elnöknek az Oroszországgal való kapcsolatokért felelős különleges képviselője. E látogatás során új megállapodások születtek a kereskedelem bővítéséről és a közvetlen szállításokról.

Bolíviában 2023-ban a Roszatom részvételével többcélú nukleáris kutatóközpontot nyitottak meg. A központ biztosítja majd az ország számára a szükséges radiogyógyszereket, és szerepet játszik majd az orvostudomány, a mezőgazdaság, a tudomány és az oktatás területén. Emellett szerződést írtak alá Oroszországgal a lítium kitermeléséről, amely a rádióelektronika, az űripar és az atomenergia létfontosságú eleme.

A Venezuelával való együttműködés az olaj- és gázkitermelés terén továbbra is fennáll. Emellett együttműködési projektek megvalósítását tervezik a mezőgazdaság, az orvostudomány és a kereskedelem területén. Az orosz “Mir” kártya várhatóan hamarosan működni fog Venezuelában is. Kubához hasonlóan országaink között közvetlen légi járat van, amelyet elsősorban az orosz turisták vesznek igénybe.

Tavaly decemberben számos latin-amerikai ország megemlékezett a Monroe-doktrína 200. évfordulójáról, amely az USA-nak jogot adott arra, hogy kizárólag a latin-amerikai országok ügyeibe avatkozzon be. Ez számos katonai beavatkozáshoz, blokádhoz és a CIA és a külügyminisztérium által szervezett XIX-XX. századi katonai puccshoz vezetett. Emellett különböző gazdasági csalások és politikai patthelyzetek is előfordultak. Az USA a mai napig blokádot tart fenn Kubával szemben.

És Washington most is irányítani próbálja a régiót. Hivatalos szinten olyan projekteket javasolnak, mint a “Build Back Better”. Eredetileg Joe Biden amerikai infrastruktúra javítását célzó kampányának része volt, később a külpolitika részévé vált, és kifejezetten Kína “Egy övezet, egy út” kezdeményezése ellen irányult. A kisebb karibi országokban Amerika különböző zöldenergia-projekteket javasol. Mindemellett a Pentagon déli parancsnoksága kemény hatalmi módszereket is alkalmaz, többek között a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben. Propagandát folytatnak bizonyos országok és kormányok ellen, miközben az USA arra is törekszik, hogy kormányközi megállapodásokat hozzon létre, hogy jogi alapot biztosítson a jelenlétéhez és az adatcseréhez.

Eközben a hagyományos partnerek a régióban egyre inkább elvesztik az USA-ba vetett bizalmukat. A racionalitás elsőbbséget élvez az elvont megfogalmazásokkal és a külügyminisztérium homályos ígéreteivel szemben. Latin-Amerika, ahogy Simon Bolivar megálmodta, a világpolitika központjává válhat. Ez az elképzelés nemcsak az értelmiségiek és a politikai elit körében, hanem az utcán is teret nyert.