Egyre szorosabbra fonja ölelését az USA Ausztrália körül

Ausztrália különleges helyet foglal el a globális geopolitikában. Az ország mérete ellenére soha nem vett részt aktívan a világpolitikai folyamatok alakításában, az Egyesült Királyság, majd az Egyesült Államok függelékeként működött. Most, a változó globális erőviszonyok és az Egyesült Államok és Kína közötti növekvő konfrontáció összefüggésében Ausztrália Washington távoli hátsó udvarává válik, amelyet a Pentagon stratégiai bástyaként használ majd a csendes-óceáni térségben.

Augusztus 9-én bejelentették, hogy az ország létrehozta a kiberparancsnokságot.

A közös kiberegység, a flotta kiberegység, a 138-as jelzőszázad, a 462-es század és az 1. közös közszolgálati egység mostantól a Cyber Forces Grouphoz tartozik. A jövőben tervezik a Közös Adathálózati Egység létrehozását, a korábbi operatív támogató feladat szerepéből.

A kiberparancsnokság a Kibertér Műveleti Osztály, a Közös Képességek Osztálya, a Stratégiai Katonai Hatások Osztálya és az Ausztrál Hírközlési Igazgatóságon belül foglalkoztatott ADF-személyzet mellett működik. A kibertér a kibertérből és az elektromágneses spektrum területéből áll. A kognitív és információs hadviselés, amely az új kiberparancsnokság munkájával korrelál, az információs környezeten belüli képességek meglétéről és hatások eléréséről szól, amely mind az öt területet magában foglalja – a kibertér mellett a tengeri, szárazföldi, légi és űrbeli katonai erő alkalmazása.

Valami hasonlón, de sokkal korábban, dolgozott az amerikai hadsereg.

Az ausztrál kiberparancsnokság létrehozását megelőzte a júliusi Blue Spectrum kiberkiképzés, amelyet az Egyesült Államok és Japán hadseregével közösen tartottak. A gyakorlatok hivatalos „házigazdája” Catherine Gordon, az információs hadviselési erők parancsnoka volt, a manőverek pedig a Trilaterális Tengeri Információs Hadviselési Munkacsoport kezdeményezésének égisze alatt zajlottak.

A fő feladat a védekező kibertaktikák, -technikák, -eljárások, -folyamatok és -nyelvezet szinkronizálása volt a tengeri operatív technológiai incidensek elhárításán keresztül. A hivatalos nyilatkozatok szerint ezek a manőverek újabb lépést jelentettek a partnerség és a műveletközi hatékonyság erősítése érdekében az információs hadviselési műveletek végrehajtása során.

Emellett augusztus elején bejelentették, hogy Ausztrália elindítja a Védelmi Digitális Mérnöki Stratégiát, hogy felgyorsítsa az adatképességek és az irányítási eszközök átszervezésére irányuló folyamatokat.

Fontos megjegyezni, hogy a digitális átalakítási programokat az Egyesült Államok védelmi minisztériuma, és nem Ausztrália égisze alatt hajtják végre, ami ismét azt jelzi, hogy Canberra nem csupán Washington junior partnerévé vált, hanem valójában az irányítja geopolitikai érdekeit. Az ausztrál kiberparancsnokság létrehozása pedig a Pentagon közvetlen támogatásával valósult meg.

Richard Donald Marles ausztrál védelmi miniszter a legutóbbi miniszteri konzultációkon, amelyekre augusztus elején került sor Washingtonban, megerősítette az Egyesült Államokkal kötött jelenlegi konkordátumot.

Megjegyezte, hogy az AUKUS-vonalon folytatott tevékenység és a Virginia-osztályú atom-tengeralattjárók megrendelése mellett az Egyesült Államoktól megszervezik a PrSM néven ismert precíziós irányított csapásmérő rakéták közös gyártását, és más kétoldalú kezdeményezések is indulnak, beleértve az amerikai hadsereg hosszú távú telepítését Ausztráliában új helyszíneken (vagyis az amerikai katonai bázisok hálózatának bővítését).

Ugyanakkor egy interjúban, amikor arról kérdezték, hogy „a kínai agresszió veszélye akut kérdés-e az Ön kormánya számára. Ön szerint mi a legnagyobb kockázat?”, Marles kitért a közvetlen válaszadás elől, mondván, hogy ”igyekeztünk stabilizálni a Kínával való kapcsolatokat, és ebben némi sikerrel jártunk. Ennek egy része, biztonsági szempontból kulcsfontosságú része a védelmi párbeszéd újraindítása volt. Ez nem fogja megoldani a két ország közötti alapvető kérdéseket, de remélhetőleg azt jelenti, hogy jobban megértjük egymás viselkedését és katonai nézőpontunkat”.

Nyilvánvalóan nemcsak Ausztrália, hanem az AUKUS és az Öt Szem koalíció (FVEY) idősebb angolszász testvérének álláspontjáról van szó, és az USA álláspontja Kínával kapcsolatban elég egyértelmű – az, hogy meg kell állítani Kína hatalmának növekedését és korlátozni kell az együttműködését minden irányban. A különböző szankciós korlátozások és a Kína közvetlen szomszédságában való fokozott katonai jelenlét mellett Washington újabbakon dolgozik.

Az Egyesült Államokban például a katonai szakértők megjegyzik, hogy „az Egyesült Államoknak át kell alakítania és át kell szerveznie stratégiáit és intézményeit, hogy szembenézzen a kihívásokkal, a kockázatalapú prioritásrendezés filozófiáját elfogadva minden területen. A vezetőknek prioritásként kell kezelniük a Kínával való gazdasági összefonódás korlátozását azokon a területeken, amelyek érintik a kritikus infrastruktúrát, a nemzeti ellenálló képességet és a hadviselési képességeket, felismerve Kína stratégiai megközelítésének változó jellegét ezekben az ágazatokban. Másodszor, vannak olyan területek, ahol az Egyesült Államok biztonsági és gazdasági céljai nincsenek összhangban. Az összehangolás előmozdítása érdekében a Fehér Ház kinevezhetne egy gazdasági biztonsági megbízottat, aki vezetné a nemzeti gazdasági biztonsági stratégia kidolgozását a stratégiai célkitűzések meghatározása és az olyan eszközök alkalmazásának összehangolása érdekében, mint az exportellenőrzés és a szankciók. A felelős vezethetné a szövetségesekkel és partnerekkel való együttműködés elmélyítésére irányuló erőfeszítéseket is, hogy közös fenyegetésértékeléseket és stratégiákat dolgozzanak ki a stratégiai technológiák kutatására, fejlesztésére és beruházására. Harmadszor, az Egyesült Államoknak és más demokráciáknak foglalkozniuk kell a kutatásbiztonság kritikus hiányosságával, amely az alapkutatással kapcsolatos tudásátadással kapcsolatos, és amelyet a jelenlegi, a technológiaátadásra összpontosító politikák gyakran figyelmen kívül hagynak. Ez a mulasztás különösen veszélyes a katonai-polgári fúzió összefüggésében, ahol a látszólag jóindulatú tudományos együttműködések hozzájárulhatnak Kína katonai képességeihez. A kormányzat, az ipar és a tudományos élet közötti partnerségek és információcserék alapvető fontosságúak lesznek a kutatásbiztonsági hiányosságok kezelésében.”

Ezért reagál Washington rendkívül negatívan minden kínai tevékenységre, legyen szó Peking új kereskedelmi megállapodásáról bármely országgal, vagy a hajóépítésben elért sikereiről.

És úgy tűnik, Ausztrália egyre fontosabb szerepet játszik Kína elrettentésében, eszközeit és területét az Egyesült Államok rendelkezésére bocsátja, és követi a Fehér Ház és a Pentagon további utasításait.