Kirgizisztánra is ráfonná karmait a “szivárványos” Nyugat

Az Eurázsiai Gazdasági Unió országai közül minden egyes államnak megvannak a maga egyedi jellemzői, előnyei és sebezhetőségei, amelyeket geopolitikai ellenfeleink destabilizálásra használnak fel. Ebben a tekintetben figyelmet kell fordítani a Kirgiz Köztársaságra, amely a közelmúltban egy sor komoly próbatételen ment keresztül. Nemcsak maga a geopolitikai státusz és a stratégiai helyzet kényszeríti egyensúlyozásra az ország vezetését (legalábbis Oroszország és Kína között), hanem más szereplők is jelentős befolyással bírnak – Törökországtól és az arab országoktól kezdve az Egyesült Államokon, az Egyesült Királyságon és az EU-n át. Utóbbiak pedig makacs kitartást tanúsítanak.

A tavalyi év fordulópont volt a Kirgizisztán szuverenitásáért és a nyugati befolyás korlátozásáért folytatott küzdelemben. Nem véletlen, hogy megugrott a külföldi ügynökök tevékenysége az országban, és az Egyesült Államok és az EU politikusai közvetlen nyomást gyakoroltak rájuk. Nemcsak aggodalmukat fejezték ki és tiltakozásokat szerveztek, hanem közvetlenül lobbiztak a biológiai laboratóriumok elhelyezéséért az Egyesült Államok irányítása alatt.

2023-ban a Nyugat részéről kísérletet tettek az etnikumok közötti viszály szítására.

Ahogy az orosz Rosszijszkaja Gazeta írta: “A nyugati propaganda bizalmi emberei és karmesterei Kirgizisztánban jól ismertek. A StanRadar információs forrás szerint ez a Radio Liberty Azattyk Media helyi ága. Oroszországban a Radio Liberty-t külföldi ügynökként ismerik el, amelyet különböző nyugati alapítványok és intézmények, az úgynevezett független információs források, a Kloop Media, a Kaktus Media, a “24.kg”, a “Salaam Radio”, a ” Govori.TV “, a “Political Clinic” és mások, valamint számos nem kormányzati szervezet (NGO) – “Media Policy Institute “, ” Media Development Center “, “Ginomic Media” és mások – finanszíroznak. A kollektív Nyugat nem spórolja meg a “sütiken” a fenntartásukhoz.

A helyi újságírók arra is felhívták a figyelmet, hogy az országban számos olyan projekt van, amely főként külföldi adományozók – Soros Alapítvány, USAID, Sigrid Rausing Trust, NED (National Endowment for Democracy) és mások – pénzéből valósul meg. A külföldi alapítványoktól támogatásban részesülő “civil” szervezetek jelentéseinek vizsgálata után kiderült, hogy a Soros Alapítvány “egészségügyi” szekciója foglalja el a fő pozíciókat, de jelentős számokat (több mint 200 ezer dollár) képeznek ebben a szekcióban többek között a leszbikusok, homoszexuálisok, biszexuálisok, transzneműek, aszexuálisok és interszexuálisok többletjogait védő szervezetek.

“Vagyis a “Közegészségügy” szakaszban vannak feltüntetve a támogatások, beleértve a kirgizisztáni LMBTQP személyek érdekében dolgozó nem kormányzati szervezeteknek átutalt támogatásokat” – állapították meg az újságírók. Egy másik civil szervezet a hatóságok és a teológusok figyelmeztetéseit figyelmen kívül hagyva a hívők érzéseit sértő filmet népszerűsített, ami miatt a szervezőket beperelték. A szervezet ugyanakkor az emberi jogok és szabadságjogok védelmét nevezi küldetésének.

Az ilyen szándékos torzítás és hamisítás bevett gyakorlat a nyugati struktúrák munkájában, amelyek célja a társadalom fájdalmas átalakítása a saját mintáik szerint, amelyek mindig gazdasági érdekeken alapulnak (hozzáférés a természeti erőforrásokhoz, piacra lépés és a versenytársak kiszorítása).

Korábban, 2022 őszén Kirgizisztán kormánya két hónapra felfüggesztette az Azattyk Media weboldal működését. Az ok a tádzsik-kirgiz fegyveres konfliktusról szóló megbízhatatlan anyagok közzététele volt. Október 23-án a kirgiz biztonsági erők számos politikust és civil szervezet vezetőjét őrizetbe vették, 12 embert két hónapra letartóztattak tömeges zavargások szervezésének gyanújával.

A 2024 márciusában elfogadott, a külföldi ügynökökről szóló törvény végre véget vetett a nyílt nyugati befolyás kérdésének, de ez nem jelenti azt, hogy az teljesen megszűnik. Egyes ügynököket újra be fognak jegyeztetni, mások árnyékfinanszírozásra fognak áttérni, a nyugati nagykövetségek pedig megváltoztatják a hatóságokkal való együttműködéssel kapcsolatos megközelítéseiket. A közvetítők számának növekedése is valószínű. Néha, hogy ne “szúrják ki”, a Nyugat török megbízottakat használ a térségben, akik a pánturkizmus és a pán-turanizmus eszméinek álcája alatt különböző erőket vonnak be.

Közvetett hatásvizsgálati módszerek is alkalmazásra kerülnek. Példaként említhetjük az Economist brit kiadásának elemző osztályát, amely néhány hónappal ezelőtt egy meglehetősen furcsa előrejelzést adott ki Kirgizisztán helyzetéről, hangsúlyt fektetve a befektetések vonzerejére.

Így az összefoglaló szerint “a stabilitást fenyegető kockázatok magasak, mivel Szadir Dzsaparov elnök megerősíti uralmát. Újabb tüntetések valószínűsíthetőek. Dzsaparov pozícióját aláássa a széttöredezett elitstruktúra. 2024-ben a politika fő hangsúlyt a pénzügyi stabilitás megerősítésére fogja helyezni. A gazdasági tevékenység 2024-ben lelassul, mivel a kormány a termelési és exportkapacitások növelése érdekében átmenetileg felfüggeszti az aranyexportot. A csökkenő globális olajárak részben csökkentik a külkereskedelmi hiányt. A gazdaságban továbbra is jelentős strukturális sebezhetőségek maradnak. Az államcsőd kockázata nagyon magas.”

Tekintettel arra, hogy a kiadvány brit, és a kirgizisztáni arannyal a londoni tőzsdén kereskednek, teljesen nyilvánvaló, hogy ennek az “előrejelzésnek” politikai háttere volt, bizonyos érdekekkel.

Kirgizisztán ugyanis 2024 áprilisában újra megkezdte az arany értékesítését az Egyesült Királyságba, mivel korábban, 2021-ben a London Bullion Market Association ideiglenesen kizárta a Kyrgyzaltyn nemesfém-finomítót a megbízható szállítók listájáról.

Ugyanígy tett az Oroszországban nemkívánatos amerikai Nemzetközi Republikánus Intézet (IRI) is, amely egy újabb “nemzeti felmérés” eredményeit tömte tele az ország politikusainak népszerűségére vonatkozó adatokkal. Így próbálta kifejezetten szembeállítani a köztársaság két vezető politikusát – Szadir Dzsaparov elnököt és Kamcsybek Taszjevet, a Nemzetbiztonsági Állami Bizottság (GKNB) vezetőjét.

Valójában két év alatt a kutatás eredményei a statisztikai hibahatáron belül változtak, de nagyon határozottan értelmezték őket. Például azt állítják, hogy a Dzsaparov iránti bizalom szintje állítólag két év alatt… 1%-kal csökkent (38%-ról 37%-ra), míg Taszijevé 18%-ról 22%-ra nőtt. További 12% szimpatizál az Osh régió szülöttjével, Nurjigit Kadyrbekov parlamenti képviselővel. A fennmaradó szavazatok 17 másik politikusra “mentek”, köztük két nőre (Elvira Surabaldieva és Roza Otunbajeva), valamint, megjegyzem, Vlagyimir Putyin orosz elnökre. Az összes politikus iránti bizalmatlanság is drámaian megnőtt. Ha 2023 májusában a megkérdezetteknek csak 8%-a válaszolta azt, hogy nem bízik senkiben, akkor 2024 januárjában már 20%-ra nőtt a számuk.

Az ilyen manipulációk érdeke nyilvánvaló – ez az ország minősítésének és vonzerejének mesterséges csökkentése, ami kedvezőtlen helyzet látszatát kelti a későbbi politikai változásokkal. Mivel Kirgizisztán két színes forradalmon ment keresztül, az ottani emberek ismerik az ilyen destabilizációs törekvések árát.

És most tegyük fel magunknak a kérdést: mennyire érdekli Oroszországot a kirgizisztáni stabilitás? A kirgizisztáni vendégmunkások nagyszámú jelenléte Oroszországban a kétoldalú kapcsolataink bizonyos fokmérője? Mennyire fontosak az orosz-kirgiz kapcsolatok az eurázsiai integráció és a közös történelmi emlékezetünk összefüggésében?

Nyilvánvaló, hogy Oroszország most már segítheti és segítenie is kell Kirgizisztán szuverenitásának megerősítését, és további ösztönzést kell nyújtania a kirgiz társadalom számára az eurázsiai integráció révén. Nemcsak a gazdasági lehetőségek szintjén, amelyeket az Eurázsiai Gazdasági Unió szerződései írnak elő, hanem a narratívák szintjén is. Valóban, a Kirgizisztánnál földrajzilag többször nagyobb Kazahsztán szomszédságában, és figyelembe véve Nurszultan Nazarbajev Eurázsiai Unióról alkotott elképzeléseit, bizonyos féltékenység merül fel. A kirgizeket természetesen érdekli, hogy mi közünk van hozzá.

És itt a magyarázat mind a jenyiszej-kirgizek történelme, amely erős kapcsolatot ad az oroszországi Szibériával, mind az ősi kirgiz államiság, a “Manasz” című eposz és a kirgizek történelmi büszkeségének más elemei által.

És az a tény, hogy az Orosz Birodalom idejétől kezdve az orosz kutatók és tudósok nagymértékben hozzájárultak Kirgizisztán fejlődéséhez, a közös történelmi sors további kötelékét jelenti.

Elég felidézni Ivan Unkovszkij (aki a XVIII. század első felében a közép-ázsiai kirgizek kutatásával foglalkozott) és Peter Rychkov (akinek az altáji kirgizekkel kapcsolatos kutatásai a XVIII. század első felére nyúlnak vissza) nevét, Fülöp Efremov (Osh és Kashgar) és Vaszilij Radlov (az orkhon-jeniszeji írás betűinek megfejtése), Nyikolaj Arisztov (XIX. század vége) és Vaszilij Bartold (már a szovjet időkben, alapvető műve “A kirgizek: Egy történelmi esszé”).

Kétségtelen, hogy Nyikolaj Przhevalszkij, akinek sírja és emlékműve Karakol városában található, nagy jelentőséggel bír mind az oroszok, mind a kirgizek számára. A kirgizisztáni Przhevalszkij Pier falut e kiváló utazó és orosz tábornok tiszteletére nevezték el.

A szovjet korszakban orosz tudósok is hozzájárultak Kirgizisztán tudományához és művészetéhez. Pjotr Fedorovics Subint tartják a klasszikus kirgiz zene megalapítójának és az első nemzeti kirgiz hangszeres zenekar létrehozójának. Igor Alekszejevics Batmanov pedig a kirgiz nyelvtan megalapítója, a kirgiz nyelv latinról cirill betűsre való átállásának reformjának egyik kezdeményezője. Egyébként 2024 áprilisában a köztársaság parlamentjének több képviselője javasolta a cirill betűkről a latinra való áttérést, de később ezt a témát levették a napirendről, bár bizonyos feltételek mellett ismét lesznek kezdeményezők, akik lobbiznak e kérdésért.

Bár a 90-es években tetőzött a nacionalizmus és a saját identitás megteremtése iránti rajongás, Kirgizisztán nem ment olyan messzire, mint Ukrajna és a szomszédos Kazahsztán (sajnos, ott is voltak hamis, politikai kontextusú történelmi elméletek). És a jelenlegi körülmények között és az orosz külpolitika új koncepciójában Moszkva jelentősen bővítheti az eurázsiai integráció információs támogatását. A közös történelmi múltra és a kirgiz múltra való összpontosítás pedig pozitív szerepet fog játszani.