A harmadik világháború imitálásával provokálja a NATO Oroszországot (Elemzés)

2024. január 24-én a NATO megkezdte európai hadgyakorlatát (Steadfast Defender 2024), amely állítólag az elmúlt évtizedek legnagyobb NATO-gyakorlata lesz. A NATO honlapján közzétett hivatalos információk a következőkről szólnak: “a kapcsolódó gyakorlatok 2024. május 31-ig tartanak. Ez lesz az első nagyszabású NATO-gyakorlat, ahol az új védelmi terveket ültetik át a gyakorlatba. Megmutatja majd, hogy a NATO több hónapon keresztül, több ezer kilométeren át, a Távol-Nyugattól Közép- és Kelet-Európáig, bármilyen körülmények között képes komplex, több területet érintő műveleteket végrehajtani és fenntartani”.

A központi kérdés az, hogy a NATO ki ellen fog védekezni? Mivel Oroszország tisztségviselői többször is kijelentették, hogy nem fogják fenyegetni a NATO-országokat, az elmúlt években a szövetség pánikba esett, és a social engineering, valamint a médiamanipuláció segítségével a közvéleményt afelé terelte, hogy amint Moszkva győz Ukrajnában, mindenképpen háborút indít más országok ellen, vagyis elsősorban a balti államok – amelyek egykor a Szovjetunió részei voltak – valamint Finnország ellen.

Ezért ezek a gyakorlatok valójában egy közös védelmi műveletet jelentenek egy NATO-tagállam elleni hipotetikus orosz támadásra válaszul.

A gyakorlatok négy hónapig tartanak, és Európa-szerte zajlanak Norvégiától Romániáig, és 31 NATO-tagállam, valamint Svédország vesz részt rajtuk, 50 különböző rendeltetésű hajó, 80 repülőgép, több mint 1100 páncélozott jármű és mintegy 90 000 fős személyzet, köztük 20 000 brit, 15 000 lengyel, 10 000 német és 5000 holland katona. Ezek a számok hozzávetőlegesek, és más rutinszerű NATO-interakciókból és a folyamatban lévő Operation Atlantic Resolve műveletből ítélve a tényleges lépték még ennél is nagyobb lehet.

Oroszország már reagált a hadgyakorlatok megkezdésére. Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője megjegyezte, hogy “a NATO Steadfast Defender 2024 elnevezésű gyakorlata nyíltan provokatív jellegű… Ez a lépés szándékosan a helyzet súlyosbítására irányul, növeli a katonai incidensek kockázatát, és végső soron tragikus következményekkel járhat Európa számára”.

A gyakorlat forgatókönyve valójában nem védekező, hanem támadó jellegű, és ez egyben provokatív cselekedet is. A NATO állítólag a “Vilnius és Odessza közötti cordon sanitaire” gyors elfoglalásának és megtartásának lehetőségét teszteli, de ami nagyon fontos, hogy nukleáris csapásokat fognak gyakorolni Oroszország Leningrád, Arhangelszk, Murmanszk, Szmolenszk és Pszkov régiói ellen, míg a gyakorlaton részt vevő tengeralattjárók és tengeralattjáró-elhárító hajók az orosz tengeralattjárók megsemmisítését szimulálják a Barents- és a Balti-tengeren.

Vilnius – Odessza elhelyezkedése. Csak az a kérdés, hogy a NATO miként képzeli el ezt a kordont? Egyenes vonallal Fehéroroszországon, Ukrajnán keresztül? Vagy a NATO tagállamok határain? Akkor viszont Magyarország is érintett… – a szerk.

Érdekes módon Svédország NATO-csatlakozásával (Törökország most ratifikálta Svédország kérelmét) a Balti-tenger ténylegesen NATO-ellenőrzés alatt álló víztömeggé válik. A régió militarizálódik, és a svéd védelmi ipar Oroszország ellen fog szolgálni, további támaszpontokat hozva létre nagy valószínűséggel Gotland szigetén, így növelve a Kalinyingrádi terület és Szentpétervár fenyegetettségét. Ráadásul a jelenlegi NATO-gyakorlaton a Kalinyingrádi terület elfoglalását szimulálják majd. Valójában az Egyesült Államok megpróbált hasonló forgatókönyveket végrehajtani egy katonai konfliktusra a régió körül, és az eredmények kiábrándítóak lettek a NATO számára, mivel jelentősen növelniük kell légierejüket, amely az elemzés idején nem volt megfelelő, hogy elnyomja az orosz légvédelmi rendszereket. A mostani NATO-gyakorlat valószínűleg figyelembe veszi a korábbi fejlesztéseket és a különleges katonai művelet kezdete óta bekövetkezett változásokat.

Gotland pirossal körbefuttatva; Kalinyingrád Litvánia és Lengyelország között – a szerk.

Az orosz hírszerzés szerint az Egyesült Államoknak saját érdekei fűződnek ehhez a gyakorlathoz, különösen az orosz stratégiai nukleáris erők állandó silóbázisai elleni megelőző csapások, valamint az Oroszországon és Fehéroroszországon belüli infrastruktúra elleni támadások szimulálásához. Ehhez a NATO-erőknek a terület mélységének kérdésével kell majd foglalkozniuk, ami Oroszország hatalmas terét tekintve meglehetősen nehéz, míg az európai országok fizikailag nem rendelkeznek ilyen mélységgel, ami sebezhetővé teszi őket abban az esetben, ha Oroszország megtorlást hajt végre (valószínűleg nukleáris fegyverek bevetésével).

Az orosz szakértők ezt a harmadik világháború imitációjának nevezik, és a katonai tárca szerint a NATO fegyveres agresszióra készül Oroszország ellen. Ez elkerülhetetlenül megfelelő válaszlépéseket igényel, hogy megfékezzék a támadást és helyrehozhatatlan károkat okozzanak az ellenségnek, ha a NATO valóban megkockáztatja, hogy ilyen katonai konfliktusba keveredjen Oroszországgal. Bár Moszkva nem közölte, hogy pontosan hogyan fog reagálni a nyugati szövetség három hónapos hadgyakorlatára, az egyértelmű, hogy valamilyen formában tesztelni fogja a nyugati katonai körzet harckészültségét.

Természetesen az Oroszország és Fehéroroszország közötti interakció is válasz a NATO kihívására, és ebben az esetben a keleti fél még korábban átvette a vezetést, mivel Oroszország a meglévő katonai bázisok mellett nukleáris fegyvereit is Fehéroroszországban állomásoztatta, valamint az országok közös légierő- és légvédelmi kiképzőközpontokkal rendelkeznek. A fehérorosz katonai személyzet is gyakran érkezik Oroszországba, hogy az ukrajnai különleges katonai műveletben szerzett tapasztalatok alapján kiképzést vegyen igénybe. Fontos, hogy 2024 elején Fehéroroszország új katonai doktrínát fogadott el, amely kimondja, hogy a szövetséges (azaz Oroszország) elleni támadást úgy fogják kezelni, mintha magát Fehéroroszországot támadták volna meg. A katonai (és gazdasági) képességek összejátszása valóban kulcsfontosságú a Nyugat megfékezésének stratégiájában.

Oroszország valószínűleg erőteljes jelzéseket küld a Nyugat felé azzal is, hogy katonai erődemonstrációként valamilyen gyakorlatot tart majd a NATO határai közelében, beleértve a stratégiai nukleáris rakétasilók aktiválását is; meg kell győznie a NATO stratégáit arról, hogy Oroszország készen áll a támadásuk visszaverésére. Elképzelhető a NATO-országok ellen is fellépő hackercsoportok erősödése. Bár a nyugati média számos kibertámadást igyekszik az orosz kormányhoz kötni, valójában elég sok független hackercsoport létezik (és nem csak Oroszországon belül), amelyeket ideológiai meggyőződések motiválnak. Valószínűleg hamarosan híreket fogunk hallani néhány olyan problémáról, amelyeket ezek a hackerek okoztak a NATO-országokban.

A globális Dél is levonhatja következtetéseit a NATO gyakorlatozásaiból és Oroszország reakciójából, mivel ez a geopolitikai konfrontáció megkönnyítheti számukra a két fél szándékainak és céljainak értékelését. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a NATO-országok támogatják Izraelt, amely továbbra is népirtást követ el a palesztinok ellen. Ez végül is egy komoly jelző a globális geopolitikai táblán, olyan kérdéseket is beleértve, amelyek jelentősen meghaladják a valós érdekkiegyenlítő politikát. Sokkal érdekesebbek lehetnek azonban a további lépésekkel és új lehetőségekkel kapcsolatos stratégiai következtetések. A bezáruló lehetőségeket is figyelembe kell venni, mert stratégiailag a Baltikum egyre sebezhetőbbé válik, ezért érdeke lesz egy megbízhatóbb irányba való átorientálódás, hogy olyan partnerségeket építsen ki, amelyekben Oroszország bízhat.