Miért olyan fontos a NATO számára Románia?

Bukarestet az Egyesült Államok és a NATO aktív műveletekre használja számos stratégiai irányban.

Az ó-Európa egyes tagjainál agresszívebb politikai vezetést próbáló Lengyelország aktív orosz- (és fehéroroszellenes) álláspontja mellett külön figyelmet érdemel a NATO másik kelet-európai tagja, Románia.

2022. február 11-én Jens Stoltenberg NATO-főtitkár bejelentette egy francia vezetésű harccsoport állandó romániai telepítésének tervét, valamint kötelezettségvállalásokat Bulgáriával, Csehországgal és Magyarországgal.

Ez a döntés akkoriban sokakat meglepett, de geostratégiai szempontból egészen ésszerű volt. Ha megnézzük a térség térképét, azonnal kiderül, hogy a nyugati erők miért próbálják ott hosszú időre megvetni a lábukat. Ez nemcsak a Fekete-tenger (245 kilométeres partszakaszának) eléréséről és a Duna-delta irányításáról szól, mely a Római Birodalom óta csapatok és felszerelések szállítására is szolgál.

Romániának hosszú határai vannak Ukrajnával, Moldovával és Szerbiával. A Nyugat mindhárom országot aktív orosz befolyási övezetnek tekinti. Ezért fontos a NATO, és különösen az Egyesült Államok számára, hogy ott megteremtse hegemóniáját, Románia pedig a legalkalmasabb ilyen műveletek fő bázisaként. A közelmúlt eseményei azt is mutatják, hogy aktív cselekvési szakaszba léptek.

Konstanca kikötőjét rendszeresen használják a NATO csapatok stratégiai központként a fekete-tengeri, vagy akár távolabbi műveletek és gyakorlatok során (a közelben egy légitámaszpont is található). Ezért logisztikai szempontból is kényelmes a kiegészítő erők romániai telepítése. Tavaly Románia délkeleti részébe helyezték át az amerikai „Screaming Eagles” 101. elit légideszant hadosztályát, amely azonnal megkezdte a gyakorlatozást az ukrán határ közelében. Ezzel együtt az amerikaiak, a britekkel és a románokkal HIMARS rakétarendszereket teszteltek. Jóllehet elhangzottak szavak a hadosztály vezetésének részéről, hogy készek voltak belépni Ukrajnába, hogy megküzdjenek az orosz csapatokkal, órákon belül amint parancsot kapnak. Hozzá kell tenni, hogy ez a hadosztály az „első lövés” nevet is viseli – harcosai voltak azok, akik 2003-ban megkezdték Irak invázióját, sőt korábban Vietnam megszállásában is részt vettek. Ezek mobil páncélozott járművekkel felszerelt rohamosztagok, amelyek a legképzettebbek és amelyeket a leginkább harcra késznek tartanak a támadó műveletek elvégzésére.

Általánosságban elmondható, hogy Románia számos NATO-struktúrának ad otthont, mint például a NATO Erők Integrációs Egységének (NFIU), a Többnemzetiségű Hadosztály főhadiszállásának és a Délkeleti Brigádnak. Románia ad otthont a NATO Műveleti Hírszerzési Kiválósági Központnak (HUMINT COE) is.

Bukarest szintén szerepet játszott Ukrajna kibervédelmének fejlesztésében. Még 2014-ben a walesi NATO-csúcson öt vagyonkezelői alapot hoztak létre, amelyek optimalizált összpontosítással segítik Ukrajnát védelmi képességeinek modernizálásában, többek között a kibervédelem területén.  Ugyanebben az évben létrehozták és működőképessé nyilvánították a NATO Cyber Defense Trust Fundot azzal a konkrét céllal, hogy védelmi képességeit a kibertérben fejlessze. Az alapprojekt első szakasza 2017-ben sikeresen lezárult román vezetéssel – kiemelten a kritikus információs infrastruktúra védelmére helyezve a hangsúlyt.

Meg kell jegyeznünk, hogy román katonák is szolgálnak abban a többnemzetiségű zászlóaljban, amely az ún. Suwałki folyosó közelében található lengyel területen, Kalinyingrád közvetlen közelében állomásozik.

Románia is az Európai Unió tizenhét tagállama (valamint Norvégia) között van, amelyek közösen kétmilliárd euró értékű tüzérségi lőszert kívánnak vásárolni és Ukrajnának szállítani.

Ami a legutóbbi eseményeket illeti, március 20-án Románia megkezdte a „Sea Shield 2023” többnemzetiségű haditengerészeti gyakorlat végrehajtását a Duna-deltában és a Fekete-tengeren. Ez pedig Ukrajna területének közvetlen közelében van, amelyet az orosz haditengerészeti erők elzárnak a tengertől. Más szóval, a provokáció nyilvánvaló.

A provokáció nemcsak új katonai bázisok és létesítmények kialakításában van Oroszország és szövetségesei közvetlen közelében, hanem a harci repülőgépekkel történő állandó katonai manőverek megszervezésében is. Az Egyesült Államok és más NATO-országok megalapozták a fegyverek és katonai felszerelések szárazföldi szállítását Ukrajna számára Görögország és Bulgária kikötőiből. Ez azért van így, mert a Boszporusz-szoroson áthaladó átjárót lezárták a hadihajók előtt.

A manőverekben 30 hadihajó és 14 repülőgép vett részt; mintegy három és félezer katonával. Ezeken Románia mellett részt vett Albánia, Törökország, az Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, Portugália, Nagy-Britannia, Lengyelország, Bulgária, Görögország, valamint a nem NATO tagok Grúzia és Moldova.

A moldáv és ukrán faktor

Moldova külpolitikája kulturális és történelmi okok miatt változatlanul Romániához kötődik. A jelenlegi nyugatbarát vezetés pedig Chisinauban valójában nyíltan románbarát (és így NATO-párti) politikát folytat.

Maia Sandu Moldova elnöke március 22-én aláírta azt a rendeletet, amely szerint a román lesz az ország hivatalos nyelve. Korábban, március 16-án a moldovai parlament többsége megszavazta ezt a változtatást. A történeti kontinuitás szempontjából ez nonszensz, hiszen a moldovai nyelvet korábbról említik a dokumentumok, mint a románt. Létezik még az óromán, vagyis a havasalföldi és erdélyi oláhok kelet-román nyelve, de ez már nyelvi és filológiai finomság. Politikai kontextusban inkább a moldovai nyelv az elsődleges, de Soros György tanítványa mindent feje tetejére állít azzal a kifejezett céllal, hogy a moldovai társadalmat elrománosítsák, hogy a szomszéd geopolitikai pályájába kerüljenek.

Moldova elrománosításánál automatikusan felvetődik a Moldovai Dnyeszterentúli Köztársaság (PMR), sőt Ukrajna területének egy részének hovatartozásának kérdése is, hiszen a románok és a moldvaiak a kárpátaljai, csernovecki, Ivano-Frankovsk és Odessza régiókban élnek. Tekintettel az orosz katonai bázis elhelyezkedésére és a térség legnagyobb lőszerraktárára, a PMR új provokációk célpontjává válhat, mind a moldovai, mind az ukrán oldalról.

Ami a katonai vonatkozást illeti, áprilisban vált ismertté, hogy az EU további 40 millió eurót költ a moldovai fegyveres erőkre. Az uniós dokumentumok szerint a legtöbb pénzt „földi bázisú mobil nagy hatótávolságú megfigyelő radarra” költik, amely segít Moldovának ellenőrizni légterét. A többi pénzt „nagy mobilitású könnyű taktikai és pick-up járművekre”, „targoncákra, buszokra és teherautókra”, „kommunikációs berendezésekre”, valamint kibervédelmi hardverekre és szoftverekre fordítják. Érdekes módon az Észt Védelmi Beruházási Központ fogja intézni a beszerzéseket Moldovában.

Az Egyesült Államok is azt tervezi, hogy növeli segélyeit. Legalábbis a 40 millió eurós uniós támogatáshoz közeli összegről beszélnek.

Mindez az Oroszországot ért alaptalan vádak hátterében történik, miszerint Moszkva puccsra készül Kisinyovban. Ezzel a messzire menő ürüggyel egyrészt nyomást gyakorolnak az ellenzékre, másrészt pedig mindenki másra, aki szembehelyezkedik az ország jelenlegi vezetésének politikájával. Szóba került az orosz rakéták fenyegetése is, bár az ukrán légvédelmi rakétákból csak töredékek hullottak Moldova területére. Fennáll annak a veszélye, hogy a nyugati fegyverek Moldovába pumpálására egy NATO-kontingens bevezetésével egy időben kerül sor, e fegyverrendszerek karbantartásának szükségességének leple alatt.

Ami Ukrajnát illeti, meg kell jegyezni, hogy Bukarest és Kijev között számos kérdésben nézeteltérés van. Magyarország álláspontjához hasonlóan Románia is aggodalmának adott hangot a számos állampolgári jogtól megfosztott ukrajnai román kisebbség helyzete miatt.

Sorin Grindianu román közlekedési miniszter március 22-én kijelentette, hogy „Ukrajna még nem engedélyezte a román hajóknak a Bystroe-csatornához való hozzáférést mérések elvégzésére, és nem jelezte, hogy a román szakemberek mikor vehetnek részt megfigyelőként az ukrán hajókon”. (Ez a csatorna a Duna-delta azon csatornája, mely miatt pár hónappal ezelőtt az ukrán kotrási és mélyítési szándék miatt konfliktus alakult ki a két ország között. Erről itt és itt írtunk – a szerk.)

Diana Șoșoacă román szenátor pedig még egy törvényjavaslatot is beterjesztett, amely „a Románia és Ukrajna közötti jószomszédsági és együttműködési szerződés elítélését” követeli, és azt indítványozza, hogy Románia csatolja el azokat a területeket, amelyek egykor a két világháború közötti Romániához tartoztak.

Ez arra utal, hogy a román társadalom egy része és a jelenlegi politikusok kritikusak Ukrajnával szemben. Az állami költségvetés Kijevre fordított kiadásainak növekedése, amely az EU általános politikája szerint elkerülhetetlenül bekövetkezik, növelni fogja az ilyen érzelmek mértékét.

(…)

Románia ebben az összefüggésben fontos logisztikai csomóponttá és a jelenlegi Cordon Sanitaire egyik műveleti központjává vált, amelynek célja a NATO további keleti (Moldova, Ukrajna) és nyugati (Szerbia) bővítése.