A katasztrófák felszínre hozzák a valódi késztetéseket – A török földrengés geopolitikai környezete

Kihívások Erdogan számára

Mielőtt Erdogan megjelent volna a TV-ben, hogy a nemzethez szóljon, Kemal Kılıçdaroğlu, legnagyobb török ellenzéki párt (Köztársasági Néppárt) vezetője bejelentette, hogy Isztambul, Ankara és Izmir polgármestereivel (Ekrem Imamoglu, Mansur Yavas, Tunç Soyer), akik a 2019-es választásokon győzedelmet arattak a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) jelöltjeivel szemben jelenlétüket teszik Hatayban. Kiliçdaroğlu február 7-én késő este közölte beszédét Hatay polgáraival. Erdogan beszédével éles ellentétben Kiliçdaroğlu egy gyéren világító lámpa fényében jelent meg a városban, ahol még mindig nem volt áram, feketébe öltözve, és mindenféle ceremónia nélkül a rezsimet okolta a katasztrófáért, mondván: “Ez az összeomlás teljes mértékben a szisztematikus járadékos politika eredménye.”

A földrengés előestéjén az ellenzéki koalíció azt is bejelentette, hogy február 13-án felállítaná Erdogannal szembeni jelöltjét a választásokra. Bár eredetileg attól tartottak, hogy az ellenzéken belül vita alakul ki a vezető jelölttel kapcsolatban, a földrengést követő napok egységről tanúskodtak. Ez bizonyos kockázatokat rejt magában az AKP számára.

Ellenzéki vezetők Hatayban

Ceyda Karan török újságíró hat kulcsfontosságú szempontra hívja fel a figyelmet a földrengés hatására fellépő problémákkal és annak következményeivel kapcsolatban:

1. az áldozatoknak nyújtott állami segítség hosszú idejű késése vagy hiánya. Ezt befolyásolta a katasztrófa mértéke, így az állam egyszerűen nem tudott egyszerre mindenkinek segíteni;
2. a Belügyminisztérium alárendeltségébe tartozó sürgősségi hivatal elégtelen reagálása. Hiányzik a szükséges mentőfelszerelés és a szakképzett személyzet;
3. kísérletek az ellenzéki kormánykritika cenzúrázására és a közösségi média ideiglenes blokkolása;
4. a török erők ellentmondásos felhasználása a földrengésre adott válaszként. Az első 24 órában mindössze 3500 katonát mozgósítottak, miközben 50 ezer török katona és tiszt tartózkodott Szíriában. Az oroszországi, spanyolországi és izraeli segélycsoportoknak több idejük volt terepkórházakat telepíteni;
5. a májusra tervezett választások bonyolultsága. Erdogannak csak háború esetén van felhatalmazása a választások elhalasztására, viszont a mostani katasztrófa negatív hátteret teremt ahhoz, hogy megszerezze a parlamenti mandátumok többségét az Igazság és Fejlődés Pártja számára;
6. külpolitikai kapcsolatok, mert Törökország kapcsolatai az EU és a NATO országaival feszültek voltak a földrengés előestéjén. Ezzel szemben orosz közvetítéssel közeledés történt Szíriához.

Az ötödik pont jelenleg a legfontosabb, hiszen a választásokat törvényes keretek között nem halaszthatja el. De a jogászok azt mondják, hogy van egy másik út is: A Legfelsőbb Választási Tanács, az YSK, a választási viták végső hatósága, úgy dönthet, hogy nem áll készen a választások megtartására a 10 súlyosan sújtott tartományban, és a választók más városokba történő példátlan agyelszívása közepette. 1966-ban például az YSK úgy döntött, hogy az önkormányzati választásokat el lehet halasztani, miután két nappal a szavazás előtt földrengés sújtotta a keleti tartományokat ezzel lehetetlenné téve a választások megtartását. Hamarosan döntést kell hozni, és az AKP küldöttei most hallgatnak a közvéleményre, hogy ne veszítsenek támogatottságukból.

James Ryan, az amerikai külpolitikai kutatóintézet munkatársa azonban általánosságban Erdogan saját pártjával hozza összefüggésbe a földrengés okozta károkat. Azt írja, hogy “Erdogan azért aggódik ennyire, mert e több tízezer halálesetben  lerombolódott betonlakások építésének nagy részét külföldi hitelek felvételéből finanszírozták, nagy részét Törökország perzsa-öbölbeli szövetségesei, először Katar, majd újabban az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia biztosította. A nagy sietségben a házak építéséhez a török kormány több százezer esetben felmentést adott a szeizmikus biztonsági előírások alól országszerte, beleértve 75.000 épületet a mostani rengések által sújtott területen. Ez a tendencia az elmúlt évtizedben nem csak a lakásprojektekre terjedt ki, hanem valószínűleg a megaprojektekre is, mint például az új hídra, mely a Boszporusz és a Dardanellák fölött ível át, Isztambul új repülőterére, vagy a trákiai csatornaprojektre, mely a tengerszorosok megkerülését biztosítaná. Aki az elmúlt években Isztambulban járt, nem tudta nem észrevenni, milyen gyorsasággal jelentek meg a tájon a felhőkarcolók és egyéb fejlesztési projektek. Kevésbé látható, de nem kevésbé igaz tény, hogy ez a fejlődés hasonló ütemben megy végbe az egész országban, különösen Törökország gyorsan urbanizálódó délkeleti részén, ahol 2011 óta a szíriai menekültek millióinak beáramlásának társadalmi és gazdasági áldozatai is vannak. Nagyjából elmondható, hogy az AKP-kormány tíz évet töltött azzal, hogy gazdasági és politikai tőkét fektessen be ebbe a régióba, amely néhány óra alatt romhalmazzá vált.”

Több összedőlt épület Hatayban

Természetesen mindezért Erdogan lesz a felelős. Jóllehet jól ismertek azon építőipari cégek képviselőinek letartóztatásai, amelyek által épített otthonok kevésbé bizonyultak biztonságosnak, mint mások, fontos emlékezni arra is, hogy ez az üzlet aligha jöhetett volna létre a hatalmi elitek pártfogása nélkül. A bűnbak aktív keresését pedig a különböző kiváltságoktól kellő időben megfosztott ellenzék vette át.

Erdogannak nem szabad alábecsülnie az egyéb politikai kockázatokat, beleértve az országon belüli konfliktusok esetleges eszkalációját. Egy, a földrengések államon belüli konfliktusokra gyakorolt ​​hatását vizsgáló tanulmány, amely 185 ország 1975 és 2002 közötti statisztikai elemzésén alapul, azt mutatja, hogy a földrengések nemcsak a konfliktusok valószínűségét növelik, hanem hatásuk is nagyobb, amennyiben nagyobb erejű földrengések sűrűbben lakott területeket érintenek ott, ahol alacsonyabb bruttó hazai termékkel rendelkeznek, vagy már van meglévő konfliktusuk. A tanulmány szerzője azt  írja:

“Míg sok tudós, politikus és segélyszervezet azt feltételezi, hogy a természeti katasztrófák összehozzák a csoportokat és feloldják a konfliktust, a földrengések valójában belső konfliktusokat szíthatnak, mivel fontos erőforrások hiányához vezetnek, különösen a fejlődő országokban, ahol a szűkös erőforrásokért a legélesebb a verseny.”

Külső értékelések

Erol Yaibok, a Center for Strategic and International Studies (Washington DC) munkatársa a társadalmi problémát hangsúlyozta. Yaibok szerint a kutatás és mentés első aktív szakaszán túl az emberekre gyakorolt ​​fizikai és pszichológiai hatás sokkal nagyobb és tartósabb lesz. Ezért a nemzetközi adományozóknak és nem kormányzati szervezeteknek le kell vonniuk a tanulságokat más természeti katasztrófákból (például cunamik vagy hurrikánok), hogy megtanulják, hogyan koordinálják a segélyeket, építsék ki a helyi ellenálló képességet, és hogyan használják fel és erősítsék meg a helyi reagálási struktúrákat. A földrengés által követelt emberáldozatokon túlmenően a pusztítás mértéke azt jelenti, hogy a segélyakciókat megnehezítik az elzárt utak, a megrongálódott hidak, a kommunikációs és áramkimaradások, az élelmiszer- és vízhiány, valamint más kritikus fennakadások… Maga Gaziantep egy olyan régió gazdasági és politikai központja, amely a szíriai polgárháború 2011-es kitörése óta szó szerint a frontvonalon van. A Törökországban regisztrált csaknem 3,8 millió menekült közül több mint egymillió szíriai él a török-szír határ közelében, közülük csaknem félmillióan csak Gaziantepben. A földrengés következményei pedig tovább súlyosbítják az amúgy is feszült helyzetet. A szíriai menekültek számára a földrengés új traumát jelent a régi traumán felül. A RAND szakértői a földrengést és annak utóhatásait vizsgálják a különböző nemzetközi politikai lehetőségek szemszögéből.

Jesse Riposo ezt írja: “A katasztrófa gazdasági hatásainak jelenlegi becslései közel 70 milliárd dollárnyi lakásveszteséget és további 10,4 milliárd dollárnyi gazdasági veszteséget tartalmaznak. Ezek az előzetes becslések valószínűleg nem egyeznek meg a teljes kárral, mivel hónapokba telhet a teljes körű felmérés és a rekonstrukció összköltségének meghatározása. Úgy tűnik, hogy ezek a költségek sok ingatlan rossz építéséből adódnak, ami perekhez vezethet, és határozottan emlékeztet a fenntarthatóbb építési szabályzatok és szabványok elfogadásának fontosságára. Miközben Törökország lépéseket tesz az újjáépítés érdekében, meg kell fontolnia, hogyan kényszerítheti ki a szigorúbb végrehajtást és a biztonságos építési előírások betartását.”

Howard Schatz egy politikailag érzékenyebb témával foglalkozik: “A Szíriának nyújtott segély sokkal összetettebb kérdés. A legtöbb kár Szíria olyan területein történt, amelyet részben Törökország és a hozzá kapcsolódó lázadócsoportok, köztük a Hayat Tahrir al-Sham elismert terroristacsoport, az al-Kaida leányszervezete ellenőriz.”

Ennek ellenére segítségre van szükség. Schatz a White Helmets néven ismert csoport bevonását javasolja. Köztudott azonban, hogy provokátorok, akik ténylegesen hamis vádakat emeltek azért, hogy az Aszad-kormányt hibáztassák.

Schatz felhívása nem egy arra irányuló kísérlet, hogy ezt a tragédiát egy újabb szabotázsra használja fel? Teljesen lehetséges. Főleg, hogy Schatz egyik segélylehetőségét „a fehérsisakosok ellátásának előre koordinált légi szállításának nevezi. Ez magában foglalhatja a létfontosságú élelmiszereket, vizet, gyógyszereket és menedéket, például szigetelt sátrakat.” És valószínűleg új eszközöket is, melyeket szabotázshoz és provokációhoz használhatnak fel, ideértve a fegyvereket is. Alternatív lehetőségként javasolták az iraki Kurdisztánon és a kurd vezetésű Észak- és Kelet-Szíria autonóm kormányán keresztül vezető folyosót is. Ehhez tárgyalásokra lesz szükség az ellenőrzési vonalakról vagy a török vezetésű csoportokkal, vagy a szíriai kormánnyal.

Schatz félreértése a kurdisztáni valós helyzetről nyilvánvaló itt. Az iraki kurdok nem működnek együtt a szíriai kurdokkal. Még akkor sem működtek együtt a szíriai kurdok az irakiakkal, amikor az ISIS (az Orosz Föderációban betiltott szervezet) fenyegetést jelentett. Bár magát a kurd kérdést is fel kell vetni, mert Törökországban nemcsak az etnikai törökök, hanem a kurdok is szenvedtek, akik nagy számban élnek az ország keleti részén. A már említett Gaziantep városában körülbelül félmillió ember kurd nemzetiségű.

James Scheer pedig megjegyzi, hogy Törökországnak szembe kell néznie a “belépési torlódások” problémájával. Szíria minden bizonnyal sebezhetőbb, de Törökország légi, tengeri és szárazföldi tranzitútjait túlterheli a humanitárius segélyek hatalmas beáramlása. Az eredeti megközelítésük, hogy a dolgokat első kézből kezeljék, egyszerűen nem működött. Szükségesnek tűnik Törökországgal is megállapodni a biztonságos újjáépítés módszereiről. Törökországnak először le kell ellenőriznie a még álló, de sérülékeny épületek lakhatóságát. További kihívást jelent az építési szabályok megfigyelése és betartatása, valamint a meglévő épületek szeizmikus mozgásokat figyelembe vevő utólagos átépítése a következő nagy földrengés előtt.

Valószínűleg vannak olyan államok, amelyek bizonyos feltételek mellett hajlandóak segíteni e problémák megoldásában.

Földrengésdiplomácia

Természetesen minden természeti katasztrófa megmutatja, hogy ki az érintett fél igazi partnere, barátja, és ki használja ki a helyzetet saját érdekei mentén. Ezzel kapcsolatban Fehim Tastekin azt írja, hogy “a földrengésdiplomáciát Izrael is alkalmazza, amely nemrégiben helyreállította kapcsolatait Törökországgal. Isaac Herzog izraeli elnök nem sokkal az első földrengés után felhívta Erdogant, míg Eli Cohen külügyminiszter kedden Ankarában találkozott a török ​​elnökkel… Mindezek a lépések várhatóan új lendületet adnak a normalizációs folyamatnak, amely hivatalosan december végén indult, amikor Erdogannak átadta az új ankarai izraeli nagykövet a megbízólevelét. A NATO-szövetségesek, mint például Franciaország és az Egyesült Államok, amelyek gyakran konfliktusban állnak Erdogannal, szintén felajánlották támogatásukat, csakúgy, mint Finnország és Svédország, amelyek NATO-tagsági törekvéseit Törökország blokkolja.

Az új izraeli nagykövet átadta megbízólevelét Erdogannak

Kína, amelynek az ujgur közösséggel való bánásmódja gyakran árnyékot vet a kétoldalú kapcsolatokra, 467 mentőmunkást és csúcstechnológiás felszerelést küldve megnyerte Törökország kegyeit.

Oroszország, akinek Törökországgal se veled, se nélküled a kapcsolata 401 emberből álló mentőcsapatot küldött – az ötödik legnagyobbat Azerbajdzsán, Spanyolország, Kína és Izrael után. Nechirvan Barzani, az iraki kurdisztáni regionális kormány elnöke, aki szoros kapcsolatot ápol Ankarával, de gyakran érintett a törökök ​​kurdisztáni hadműveleteiben, szintén ellátogatott a földrengés sújtotta térségbe, hogy kifejezze szolidaritását.

A diplomáciában azonban nemcsak a tényekről van szó, hanem az információk bemutatásáról is. A nyugati hatalmak a stratégiai kommunikációban és a globális médiában betöltött vezető szerepükkel tökéletesen képesek a vágyálmuk terjesztésére. A más országok szorgalma és ingyenes segítsége emellett háttérbe szorul.

Beszédes, hogy a katasztrófa nem vezetett Törökország helyzetének gyengüléséhez Szíriában, amelynek török ​​irányítása alatt álló északi régiói, köztük Afrin is pusztítást szenvedtek. Ankara megtagadta a szíriaiak beengedését Törökországba, de beleegyezett abba, hogy három hónapra újból megnyit két határátkelőt az idlíbi határon kívül, hogy lehetővé tegye az ENSZ által koordinált humanitárius segélyek áramlását. Mindhárom határátkelő a lázadók által ellenőrzött területekre vezet, míg a szíriai kormány által ellenőrzött határátkelőhelyek és a kurdok által ellenőrzött területek határátkelői zárva maradnak. A törökök által támogatott lázadók napokig blokkolták a kurdok irányítása alatt álló északkeletről érkező humanitárius segélyszállítmányokat, mielőtt elérhették volna a földrengés sújtotta északnyugati területeket, ahol kurd források különösen Törökországot hibáztatták.

Ankara a nyugati országokkal szemben sem enyhített álláspontján. Kiemelten a földrengés után jelentették be, hogy Törökország nem ratifikálja Svédország és Finnország felvételét a NATO-ba.

Összeesküvés-elméletek is keringenek, miszerint a földrengést az Egyesült Államok szeizmológiai fegyvereinek használata okozta. Az ilyen narratívákat sem szabad alábecsülni. Másrészt a muszlimok (és nem csak Törökországban) apokaliptikus előjeleket látnak a földrengésben. Az iszlám szerint az ilyen katasztrófák az isteni gondviselésből fakadnak, és arra szolgálnak, hogy a hívőket emlékeztessék múlandó létezésükre. Mohamed próféta azt mondta, hogy a földrengések a Mindenható figyelmeztetései, ennek következtében a hívőknek imádkozniuk kell és kérniük az Ő irgalmát. Ez összefügg azzal is, hogy a katasztrófa a Török Köztársaság megalapításának századik évfordulójának évében történt.

Elméletileg az aktuális probléma összetevőire bontható és gondosan elemezhető. A gyakorlatban sokkal nehezebb cselekedni, különösen, ha az orosz-török ​​kapcsolatokról beszélünk Moszkva geopolitikai érdekeinek szemszögéből. Az orosz humanitárius segélyek legalábbis hatékony támogatást nyújtottak közvetlenül a mentési műveletek válságos szakaszában. Itt az ideje, hogy diplomáciai javaslatokat tegyenek, és lépéseket tegyünk a régió ezen nehéz részén.