Kelet-Közép-Európa megkerülhetetlensége, avagy miért kell a térség a NATO-nak (II. rész)

Lengyelország már 2023-ban szerződést kötött 50 Javelin LWCLU hordozórakéta, valamint körülbelül 500 FGM-148F Javelin rakéta, valamint egy további képzési és logisztikai csomag vásárlására.

Más amerikai partnerek is kapnak fegyvereket. Lengyelország K2 harckocsikat és K9A1 tarackokat is vásárolt Dél-Koreától. A 2022 júliusában aláírt szerződés értelmében összesen 1000 K2 és K2PL harckocsit, valamint 672 K9A1/K9PL tarackot szállítanak Lengyelországba. Ezek egy részének célbajuttatását már meg is megkezdték.

K9 tarack Dél-Koreában

Egy európai országtól, amelynek szomszédai közül csak Ukrajna nem tagja az EU-nak és a NATO-nak, meglepő ez a katonai mohóság. Az embernek az a benyomása támad, hogy Lengyelország háborúzni szeretne valakivel. A geostratégiai helyzetet tekintve pedig azt látjuk, hogy csak Oroszország lehet lehetséges ellenfél.

Szeretnék tévedni ebben a kérdésben, ezért inkább George Friedman elméleti sejtéseit részesítem előnyben, aki “A következő 100 év” című könyvében egyfajta konfliktust ír le az európai uralomért Törökország és Lengyelország között. De eddig minden jel arra mutat, hogy ezt a katonai öklöt szándékosan szervezik Oroszország ellen.

Ami Romániát illeti, a “Deveselu” katonai replőtér területén, az Aegis Offshore rakétavédelmi rendszereket telepít. Románia fontos az Egyesült Államok számára, mivel az egész fekete-tengeri térségbe és közvetve a Közel-Keletre is képes erőt közvetíteni. Korábban a román katonai repülőtereket használta a NATO az Irakba és Afganisztánba való ellátmány szállítások során. Az Egyesült Államok most modernizálta a Mihail Cogalniceanu támaszpontot amely a Fekete-tenger romániai partján fekszik, és azt tervezi, hogy a közép-romániai Cimpia-Turzi légitámaszpontot a NATO-repülőgépek új, jelentős központjává alakítja a fekete-tengeri térségben. Összességében Bukarest fenyegetések forrásának tekinti Oroszországot, és erősebb NATO-jelenlétet szorgalmaz a térségben. Románia az euroatlanti béke bástyájaként tekint önmagára.

Ugyanakkor Románia stratégiai érdekeltségi területei: Dél-Besszarábia és Észak-Bukovina (Ukrajna), Moldova és Transznisztria. A jövőre tekintve a szakértők két forgatókönyvet tartanak reálisnak:

• puha – népszavazás vagy ellenőrzött lázadás alkalmazása;
• kemény – katonai kontingens bevezetése a „sajátjaik védelmének” ürügyén (egyedül vagy Lengyelországgal együtt).

Románia érdekövezete északon. Transznisztria és Moldova önálló állam, Észak-Bukovina és Dél-Besszarábia  pedig Ukrajna része.

Egyébként Románia aktívan próbálja modernizálni a fegyveres erőit. Bár elmarad Lengyelországtól, és kevesebb potenciállal rendelkezik, Bukarestben még mindig van némi buzgóság, amelyből fakadóan más NATO-országok használt vadászgépeit vásárolja fel. Például Norvégia és Románia 2022. november 4-én megállapodást írt alá az F-16AM/BM vadászgépek adás-vételéről. Az üzlet 32 repülőgépre vonatkozik, ami megháromszorozhatja a román harci légierő kapacitását. Az ár pedig vonzó volt Bukarest számára.

A 2021 óta tárgyalt szerződés (ekkor döntöttek úgy a norvégok, hogy leállítják F-16-oasikat) 385 millió dollár értékű. A repülőgépeket 2023-ban és 2024-ben adják át, a szállítások többségére 2024-ben kerül sor. A késés abból adódik, hogy a megállapodás a repülőgépvázakon kívül pótalkatrészeket, földi támogató berendezéseket, karbantartási szolgáltatásokat, valamint a román földi személyzet képzését is tartalmazza.

F-16-os vadászgép

A norvég F-16-osokat az 1980-as években állították hadrendbe, azonban koruk ellenére jól karbantartottnak tekinthetők. A norvégok elégedettségüket fejezték ki azzal kapcsolatban is, hogy a gépek szövetséges légierőt erősítenek meg.

Még korábban, 2013 júliusában Portugália, az USA és Románia 186 millió euró értékű háromoldalú szerződést írtak alá, melyből 78 millió dollár kilenc portugál F-16AM/BM és három F-16A/B megvételét fedezte az AMARC Davis-Montana légibázisról; a fennmaradó összeg pedig a repülőgépek nagyjavításainak és korszerűsítéseinek fedezésére szolgált.

A forrásalapok egy részét három romániai légibázis modernizációjára fordították, ezek a: Fetești, Aranyosgyéres (Câmpia Turzii) és Bodzavásár (Buzău) települések mellett találhatóak. Ekkoriban, az infrastruktúra átalakításánál figyelembe vették a befogadási célszámnál a növekvő repülőgépparkot. 2016 őszén Portugáliából kilenc gépet adtak át, 2017 szeptemberében pedig csatlakoztak hozzájuk a komplex korszerűsítésen átesett arizonai gépek. 2020-ban a románoknak sikerült további öt portugál F-16-ost is vásárolniuk, amelyek hasonló fejlesztésekkel 130 millió dollárba kerültek. Az utolsó repülőgép 2021-ben érkezett meg Romániába, így a repülőgépek száma 17-re nőtt.

Aranyosgyéresi légibázis

A mostani vásárlással 49 repülőgépre bővül a flotta, ami mennyiségben megegyezik Lengyelország F-16-os készletével. Norvégiában 60 darab F-16AM/BM vadászgép áll szolgálatban, amelyeket 42 F-35A Lightning II váltott fel. Ezek nem zárják ki további F-35-ösök beszerzésének lehetőségét.

F-35A Lightning II

A románok az F-16-osokon kívül még 16 elavult MiG-21-es vadászgépet üzemeltetnek. Ezeket 2023 tavaszán le kell szerelni. Ezeket valószínűleg átszállítják Ukrajnába, mivel Kijev folyamatosan újabb repülőgépeket kér a NATO-országoktól, és a szovjet felszerelések általában véve értékesek az AFU (Armed Forces of Ukraine) számára, mert az ukrán légierő maradványai rendelkeznek a használatukhoz szükséges képesítéssel.

MiG-21

Meg kell jegyezni, hogy az Egyesült Államok katonai jelenléte Kelet-Európában sokkal korábban kezdődött. George W. Bush kezdeményezését a rakétavédelmi rendszer elemeinek telepítéséről több mint húsz éve jelentették be.

Ezután megkezdődtek a tárgyalások a lehetséges kivitelezőkkel, aminek eredményeként megállapodást írtak alá Lengyelországgal és Csehországgal. Ennek eredményeként Lengyelország beleegyezett, hogy befogadja az új amerikai bázist, és egy másikat is létrehoztak Romániában.

Kétségtelen, hogy a külföldi katonai jelenlét ezekben az országokban megnyitotta a kaput az Egyesült Államok további befolyása előtt, legitimálva a térség további militarizálását. És nyilvánvalóvá vált, hogy a rakéták és radarállomások telepítése nem az Iránból érkező rakéták követésére szolgált, ahogy azt a Fehér Ház adminisztrációja eredetileg állította. Ez volt az egyik eleme azon infrastruktúra kiépítésének, mely közvetlenül Oroszország ellen irányult, amely 2014 után új igazolást kapott.

Geopolitikai jelentősége miatt az Egyesült Államok várhatóan növelni fogja befolyását a kelet-európai régió országai felett. Eddig tevékenyégüket az “orosz agresszió” narratívája határozta meg a proxy politikai eliten keresztül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a régió örökre elveszett Moszkva számára. Olyan átfogó stratégiára van szükség a jövőbeni együttműködésre, amely harmonikus és meggyőző minden egyes ország és a régió egésze számára. Ezekben az országokban nem minden politikai erő russzofób.